Dirty Dancing 2

2004.

A 18 éves Katey Miller, vele született, ösztönös kíváncsiságával és felületes spanyol nyelvtudásával egy merőben új életbe, Kuba színpompás és buja hangulatú fővárosába érkezik, ahol apja a Ford egyik vezető pozícióját tölti be. A kissé különc lány, ahelyett, hogy az elkényeztetett amerikai tinédzserek szülők által felügyelt társadalmi életét élné, azon kapja magát, hogy a helyi kultúra vad pörgéséhez, az utcai táncosokhoz, de legfőképpen egy tüzes tekintetű, büszke és céltudatos kubai sráchoz, Javier-hez vonzódik igazán.

Eltökélten arra, hogy megtanulja a salsa minden idomot megmozgató és kidomborító, fantasztikusan látványos mozgást - amely szemmel láthatólag Javier-nek a vérében van -, Katey először táncórákat vesz a Patrick Swayze alakította tánctanártól, majd rábeszéli Javiert, hogy tanítsa őt meg erre a fékevesztett, erotikus táncra, s legyen a partnere azon a rangos, országos táncbajnokságon, amelynek Havanna egyik csillogó kaszinója, a The Palace ad otthont. Rövidesen a színjeles, kitűnő tanuló Katey sutba dobja a könyveit és még szüleit is félrevezetve, éjjel-nappal Javier társaságában igyekszik felfedezni Kuba másik, eddig nem látott arcát. A La Rosa Negra nevű, fülledt éjszakai bárban találkozik a fiúval, egy bárban, ahová csak helybéliek járnak, és ahol a tánc hangulata forróbb, mint a trópusi éjszaka melege odakint. Olykor-olykor aztán egy néptelen tengerparti strand homokján gyakorolnak, érzéki harmóniában mozgó testük az ébredező szerelem szenvedélyét tükrözi… A Dirty Dancing 2. című film egy fiatal lány időtlenül örök története – ahogyan felfedezi a szerelem, az érzékiség és a függetlenség érzését – de a film szinte sistergően forró stílusa és a vérpezsdítő ritmus sajátosan egyedi.

Az igaz történetet rejtő filmről hamar kiderül, hogy kevés ötlet híján az eredetit igyekszik másolni, ami főleg a forgatókönyv tartalmát illetően csúcsosodik ki. Szép dolog tisztelegni a nagy előd előtt, de lemásolni azt egyszerűen csak lopás. A kezdő tizenöt perc után világossá válik, hogy újdonságot nem nagyon tartogat az előttünk álló majd’ kilencven perc, így marad a lagymatag várakozás, hogy vajon az ismétlésen túl mit tud még nyújtani a produkció. Nem kellene elsietni, de érdemes tudni, a válasz igen egyszerű: semmit. Láthatunk társadalmi különbségeket, kezdeti ellentétmorzsákat, jó és rosszakarókat, eltévelyedő, de azért kedves szülőket, stb… Amit várnánk még (az eredetiből kiindulva): romantika, tánc, zene. Nos ebből a trióból az utóbbi kettő ugyan jelen van a filmben, de sok köszönet nem lesz benne.

A helyszín ezúttal Kuba, 1958, a mozi hangszóróiból mégis állandóan a nyugati latin-pop szól, aminek lássuk be, nem sok köze van a múlt század közepi kubai muzsikához.

A végső megpróbáltatás a sokadik süllyesztőben eltemetett Swayze szerepeltetése, aki langyos kapcsolatként az eredetihez, újfent táncoktatót alakít, az eddigiekhez hasonlóan minden színvonalat mellőzve. Amellett, hogy az egykor szebb napokat látott sztár leginkább egy kiégett alkoholistára hasonlít, ellövi a film egyik leggyengébb szövegét, mintegy megadva a kegyelemdöfést magának és az egész filmnek: “Végeztem. Tiéd a parkett!”. Ezért kár volt erőlködni, Patrick...

A zenei felvétel Clive Davis-szel, az Arista Records legendás alapítójával partnerségben készült, aki olyan művészek pályáját egyengette, mint Whitney Houston, Aretha Franklin, Carlos Santana és Alicia Keyes.

A Dirty Dancing 2 szinte teljes zenéjét "élő"-ben adták elő.

A nagy sikert arató Dirty Dancing után, jó darabig vártak a folytatással, majd mikor tervezték a filmet, sokáig úgy volt, hogy Ricky Martinnal folytatódik a történet. De helyette a Mexicoban született Diego Lunát választották. A női főszereplőre sem - a hírekkel ellentétben - Natalie Portman lett, hanem az addig-addig ismeretlen Romola Garai. A filmet eredetileg Miamiban akarták forgatni, de aztán mégis Puerto Rico mellett döntöttek

Patrick Swayze [1952. August 18.]

Zene:

Santana feat. Jorge Moreno - Satellite